Szerettelek s most csak gyűlölni tudlak...
Egy szó hogy bocsáss meg többé nem létezik...
Gyűlölek mint egy kiszáradt rét a napsütést...
De szerettelek mint egy nő a nyugtaló ölelést...
Gyűlölek!azért amit tettél,soha nem bocsájtok...

Most minden csendes...
Az ég már búsan sötét...
Én ülök az ablakban és nézem ahogy elmész...
Kiléptél az ajtón..kiléptél s már soha többé nem jöhetsz vissza...
Hiába fáj most visszagondolni arra mi megtörtént...
Nehéz most kimondani viszlát,mert nincs viszlát...

Sírok nem azért mert fáj elengednem téged...
Hanem mert gyülölek szívemből...
Gyűlölek de még is mindent megadnék hogy még egyszer,
csak még egyszer...a karjaidban aludhasak el...